Dunaújváros Alapítóinak Egyesülete

Információ

- Kérdése van a weboldalunkkal kapcsolatban?

- Szeretne tagként csatlakozni hozzánk?

Hívja Tóth Jánosné, Irmát.

Telefon: 25/400-272



Címlap
Éberhardt Béla előadása a város fáiról a Szalki-szigeten PDF Nyomtatás E-mail

2016.01.19

Mint mindig, most is előadással, Ébenhardt Béla ismertetőjével készült Dunaújváros Alapítóinak Egyesülete a klubnapra. Azonban az élet néha beleszól a legalaposabban megtervezett programba is.

A történet szokványos és egyszerű. Adott egy fiatalember, aki súlyos beteg és adott egy közösség, aki segíteni tud a gyógyulásban. A segítségre pedig egy dunaújvárosi fiatalembernek Pecsét Istvánnak van szüksége, hiszen egy rendkívül súlyos és igen ritka rákbetegségben küzd. Mivel Magyarországon nem tudnak segíteni rajta ezért 10,5 millió forintra van szüksége, hogy Kínában a betegségét kezeljék.

Az egyesület tagjai egy emberként álltak a fiatalember mellé, és mindenki lehetősége és szerény jövedelme ellenére igyekezett hozzájárulni a fiatalember gyógykezeléséhez. Így 15.000,- forintot gyűjtöttünk össze a klubnapon, amit másnap befizettünk az OTP számlára Pecsét István javára.

Ezután került sor Éberhardt Béla volt dunaújvárosi főerdész előadására, melyben beszélt a Szalki-sziget történetéről.

A Szalki-sziget mindig fontos része volt Dunaújváros történelmének, de meghatározó elme volt a környék földrajzának már a középkorban is. Ez a gyakran árvíz sújtotta, nem mindig használható terület időszámításunk előtt még nem létezett. Az első írásos dokumentum a Szent Pantaleon monostor határperével kapcsolatban 1238-ban említi a víz hordalékából kialakított szigetet. Szalk község és Pentele község pereskedett a terület birtoklásáért, mivel a határvonal állandóan változott a Duna közepén. A sziget jó halászterület volt, ezért csak 1420 körül lett vége a pereskedésnek. Ekkor már a sziget gazdag növény és állatvilággal rendelkezett és a viza volt a legnagyobb hal, amit a halászok kifogtak. Sajnos ez a halfaj ma már eltűnt a szigetről, vélhetően a „Vaskapú” által létrehozott vízszabályozás miatt.

Lázár deák térképén 1528-ban a Szalki-sziget még nem látható. 1662-ben Heinrich Ottendorf osztrák mérnökkari ezredes térképén már lehet, hogy látható a sziget. A térképen három szigetet is feltüntet, ebből lehet, hogy az egyik a Szalki-szigetet ábrázolja. 1726-ban Marsigli gróf térképein, a térkép rajzolói ügyesen megkülönböztették a szigetet a zátonytól, és így a Rácalmási (Almási) sziget mellett már látni ezt a szigetet is.

1828-as Dunapentelei térképen nem csak a sziget, de hajóvontató és vízimalom is látható. A Lánchíd építésekor ezt a területet is felmérték, de abban a Szalki-sziget Szalkszentmárton részeként van feltüntetve. Szalki-szigetnek először az 1884-as térképen nevezték. A XIX században híres volt a fácántenyésztésről, de ekkor az északi csúcsa nagyobb volt, mint jelenleg. A mederben lévő kolostor romjai akadályozták a hajózást, ezért felrobbantották. Történészek megállapították, hogy a kolostor a sziget északi oldalán volt és innen kapta Pentele község a nevét. Közben a sziget gazdái átalakították az erdőt, és a kivágott fák helyett tölgyfát, akácot és feketediót ültettek.

A szigetre jöttek a hajók a jég elől, így a sziget déli részét kővédművel erősítették meg. A második világháborúban az angol csapatok elaknásították a Dunát, így hajók és vízimalmok robbantak fel. Itt állítottak fel egy pontonhidat, ezért a bombázás miatt Pentelén sokan haltak meg.

1950-ben a szigeten földmérők jelentek meg. Ezután jelentek meg a barakktáborok, építették a csápos kutakat és kezdődött a keszonok felállítása. 1952. augusztus 20-án akarták a kikötő felavatását megrendezni. Ekkor már a kikötői épület, a transzformátorház és a bunker is megépült. A mai halászcsárda helyén volt a kavics és homokbánya. A rossz alapozás miatt azonban a támfal leomlott. Így 1954.juniúsában adták át a kikötőt.

1956-ban a szigetet jeges árvíz öntötte el, ezért Beniczky József, a Városi Tanács Víz-és Csatornaművének igazgatója befalaztatta a csápos kutakat. Ebben az évben adták át a Halászcsárda épületét is. 1957-ben a nagy kikötőparancsnoksági épületben átadták Vörös Október Ruhagyárat, amelynek termékei évtizedekig meghatározták a hazai öltözködést.

1961-ben Sztálinvárosból Dunaújváros lett. 1963-ban épült fel a hajóállomás épülete. Itt kötött ki a Dunaújváros tengerjáró hajó is, ami sajnos elsüllyedt.  A sziget komp forgalma együtt nőtt az autók számának a növekedésével.

1964.február 29.-én a Radarnál megmozdult a löszfal a rossz közmű miatt, és 1,5 millió köbméter föld leomlott. 1964-ben alakult meg „Ifjúsági Sziget” néven a KISZ tervezte camping. 1956-ban ismét partcsuszamlás volt, amit egy nagy árvíz követett.

1956-ban felépültek a camping előregyártott kocka betonházai. Hiányzott a strand sok volt az illegális fürdés, ezért sor került az öböl kikotrására. Fejlődött a Szalki-sziget, a halászcsárda egyre népszerűbb lett és a szabad strand kedvelt fürdőhelye lett a városlakóknak. Megépült a papírgyári szauna, és a strand ételbárjában, fürdőruhában lehetett ebédelni.

1977-ben építettek egy honvédségi iparvágányt a „túloldalra” ami egyszer volt használva.  1978-ban megjelentek a sirály vízibuszok, miáltal fellendült a vízi személyforgalom. Már külföldiek is felfedezték a campinget, megjelentek a holland turisták. A Szalki-sziget népszerűsége egyre nőtt, és nőtt az ünnepi rendezvények száma is.

Gabonasilók épültek az üres uszályok kihasználására. A strandétteremből „Öreg Halász” néven szerb éttermet csináltak, és kitiltották a fürdőruhás vendégeket. Az öbölben motorcsónak bajnokságot, majd világbajnokságot is rendeztek. A szerb étteremből egy idő után „Remix” néven diszkó lett, majd egy idő után pizzéria kapott helyet az épületben.

Ma a gabonasiló, komlóüzem, működik a szigeten és a volt ruhagyár épületét védetté nyilvánították. A csápos kutak biztosítják Dunaújváros vízellátását. Tervezik egy monostor emlékmű felállítását, és továbbra is népszerű rendezvények helyszíne a Szalki-sziget.

Kóbor Etelka

 
Dunaújváros Alapítóinak Egyesülete, Powered by Joomla!