Dunaújváros Alapítóinak Egyesülete

Információ

- Kérdése van a weboldalunkkal kapcsolatban?

- Szeretne tagként csatlakozni hozzánk?

Hívja Tóth Jánosné, Irmát.

Telefon: 25/400-272



Címlap
Orvos voltam Guineában PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Kóbor Etelka   
2011. november 28. hétfő, 19:35

Afrikai gyerekeket gyógyított a dunaújvárosi doktornő (fotó: ahu.hu)Nagyon színvonalas előadást hallhattunk dr. Révész Gertrúd orvosnőtől, „Orvos voltam Guineában” címmel. Az előadást, amely nem csak tanulságos, de érdekes is volt, sok tagunk meghallgatta. Mindenki kíváncsi volt arra, hogy egy háziorvos, milyen tapasztalatokat szerzett Guineában, ahol egy négytagú csapat egy hónapon keresztül végzett gyógyító munkát.

Már maga az a tény, hogy ehhez a munkához mennyi előkészületre és saját erőből történő finanszírozásra volt szükség, tiszteletet ébresztett az egyesület tagjaiban a doktornő iránt. Ha valaki nem csak az ingyen munkát ajánlja fel, hanem még anyagiakat is áldoz azért, hogy másokat segítsen, megérdemli a dicséretet embertársai részéről. Dr. Révész Gertrúd dunaújvárosi háziorvos az Afrikai Magyar Egyesület, VIII. Önkéntes Orvosi Misszió tagjaként, dr. Jakkel Anna kecskeméti háziorvossal együtt indult útnak 2011 májusában.

 

Guinea, Afrika egyik legszegényebb országa. Az ott élő emberek nem csak orvosi ellátást nem kapnak, de a gyógyszereket sem tudják megvenni a betegek számára.

A levetített képeken láttuk, a higiénia sem az Európai ember számára megszokott. Az ott élő emberek a földön esznek és néha egy tányérból többen fogyasztják el az ételeket. Többségük (kb. 60 %) munkanélküli, akik talán csak akkor láttak először orvost, amikor a Magyar orvosokkal találkoztak.

- Májusban indultunk és egy hónapot töltöttünk Guineában, - mesélte dr. Révész Gertrúd. - Ez idő alatt nekem kellett helyettesről gondoskodnom a rendelőben. Már az induláskor igyekeztünk mindent vinni, amire ott szükségünk lehetett, de a gyógyszereket a fővárosban Conakryban vásároltuk meg, a helyi klinikán. Itt láttuk, csak azok kerülhettek kórházba, akik ezt meg tudták fizetni. Így nagyon kevesen engedhetik meg a kórházi kezelést, - ha azt is figyelembe vesszük, hogy az ott élő emberek átlagkeresete csak harminc euró, ami talán csak egy doboz gyógyszer megvásárlására elegendő.

A gyógyszervásárlás után másnap, egy háromnegyed órás csónakázás után érkeztünk meg a Los szigetekre. Elég jó szállásunk volt az ott lévő körülményekhez képest, amitől félórányi gyaloglásra volt a rendelőnk. Reggelit és vacsorát is kaptunk. Az étel majdnem mindig rizs volt, valamilyen erős speciális szósszal leöntve.

Szerencsések voltunk, mert a rendelőnek volt négy fala meg teteje, de a víz és az áramellátás hiányzott. Ugyanis ott csak este hét órától éjfélig volt az áramszolgáltatás, amikor mi is igyekeztünk az elemeket és a kamerákat feltölteni.

Itt a betegségek alapvető okai, a higiénés körülmények, a fertőző paraziták, a malária, az elhanyagolt sebek és a mozgásszervi betegségek voltak. Rengeteg szemét van az utcákon és a gyerekek is a szemétben játszanak, de Guineában a tengerpartot is elborítja a szemét. Ezért vittünk antibiotikumokat ezres kiszerelésben, malária, bélféreg elleni gyógyszert, meg nőgyógyászati, láz, és magas vérnyomás elleni gyógyszereket is.

Reggel hátizsákba és papírdobozokba pakolva indultunk a rendelőbe a gyerekek kíséretében, akik azt kiabálták ránk, hogy „foti” ami azt jelentette, hogy fehér ember. A helyiek ünneplőbe öltözve vártak bennünket, vagy türelmesen üldögéltek a rendelő előtt, néha órákig várva, hogy sorra kerüljenek. Volt olyan, aki nyolc-tíz kilométer távolságról jött a gyerekekkel együtt.

Szállásunk Room szigetén (fotó: ahu.hu)Az egy hónap alatt, körülbelül kétezer beteg jött a rendelőbe, gyógyulást remélve. Ha lehetett, segítettünk rajtuk gyógyszeres kezeléssel, ha meg olyan stádiumban voltak, elküldtük őket a kórházba és a laborba. El is mentek, ahol ugyanazt a diagnózist állapították meg mint mi, majd visszajöttek, - ennyi!

Próbáltuk megmagyarázni mennyire fontos az, hogy gyakran mossanak kezet, meg az ételt ne a földön készítsék el, és jó alaposan főzzék meg! Azt, hogy ebből mennyit értettek meg, azt nem tudom, hiszen az analfabetizmus ott általános, és a betegségeket sem igazán ismerik, legfeljebb az ottani varázsló gyógymódjait, aminek az eredményességében nem vagyok biztos.

Sok fájdalomcsillapítót és antibiotikumot osztottunk szét, tüdőgyulladást meg magas vérnyomást gyógyítottunk. A gyógyszeres kezelést elkezdtük, majd visszarendeltük a beteget kontrollra, és így látható volt a gyógyulás is. Cukorvizsgálatot is végeztünk, de még a kövér nőknél is jó eredményeket mértünk, aminek oka a táplálkozás, a sok munka, és a mozgás.

Mielőtt eljöttünk a maradék gyógyszereket és az eszközeinket ott hagytuk a betegek gyógyítására.

Az ott élő emberek nagyon hálásak voltak nekünk, búcsúzóul műsorral kedveskedtek, ahol tradicionális Afrikai zenét és táncot mutattak be, ezzel köszönve meg, az orvosok munkáját.

 

Az előadás után tagjaink számos kérdést tettek fel a doktornőnek, aki készségesen válaszolt.

 

Ezúton szeretnénk még egyszer megköszönni, a tanulságos és érdekfeszítő előadást dr. Részész Gertrúdnak.

 

 

 

(Kóbor Etelka)

 
Dunaújváros Alapítóinak Egyesülete, Powered by Joomla!