Dunaújváros Alapítóinak Egyesülete

Információ

- Kérdése van a weboldalunkkal kapcsolatban?

- Szeretne tagként csatlakozni hozzánk?

Hívja Tóth Jánosné, Irmát.

Telefon: 25/400-272



Címlap
Zarándokút Magyar módra PDF Nyomtatás E-mail

Modernkori zarándoklat a városalapítókkalMost is szerencsénk volt az időjárással, napos, kellemesen meleg időben indultunk útnak 2012. június 13-án, hogy „zarándok” utat tegyünk meg amolyan Magyar módra. Elindultunk, hogy egy kis pihentető felüdüléssel együtt, látogatást tegyünk a természetben, felkeressünk ismert és ismeretlen területeket, és nem utolsósorban azért, hogy együtt legyen a csapat és jól érezzük magunkat. Az út, amire kíváncsiak voltunk a csaknem ötszáz kilométer hosszú Magyar Zarándokút egy kis szakasza, itt a Duna túloldalán, Dunavecsétől – Dabasig.

 


Az indulás után, az első utunk Dunavecsére vezetett, ahol a Református templom megtekintése volt az úti cél. Ablonczy Gábor lelkész kedvesen fogadott bennünket, és szívélyesen invitálta csoportunkat. Elmondta a templomot 1745-ben szentelték föl, a hívek nagy lelki gyönyörűségére. Az 1800-as évek elején építették újjá a román stílusú tornyokat, és ezután került sor az orgona átadására is. 2001-ben gyülekezeti és községi összefogással történt meg az orgona teljes felújítása, amit, bizony mi is megcsodáltunk. A lelkész mesélt az egyház és a templom történetéről, ami bizony sokunk számára érdekes és tanulságos információkat tartalmazott.
De az egyházközség nem csak az istentiszteletekkel, és a biblia tanításával foglalkozott, hanem, 1990-ben - az Isten és az elődök akaratának engedelmeskedve - a Dunavecsei Református lelkészi hivatal újraindította az általános iskoláját is. Később az iskola szakiskolával is bővült, amihez létrehoztak egy tangazdaságot is. Az iskola jelenleg is bővítés, fejlesztés alatt áll.

Miután elköszöntünk és megcsináltuk a kötelező fényképeket, elindultunk következő úti célunk, a Ráckevei Savoyai kastély felé. Ezt az épületet törökverő Savoyai Jenő herceg építtette. Ráckevei kastélyát, a magyarországi világi barokk építészet egyik első emlékét Johann Lucas von Hildebrandt, a bécsi Belvedere kastély építésze tervezte, 1702-ben.

 

A kastély, mivel jelenleg is, szállodaként üzemelt, nem volt lehetőségünk az épület alapos megtekintésére. Amit láttunk, az – az U alaprajzú épület centrumában, a kupolával fedett nyolcszögű díszterem volt. A kastély mai formáját is meghatározó klasszicista jellegű épületet, és a barokk kupolát is mindenki megcsodálta. Ezután a kastély kertjében az évszázados fák tövében tettünk meg egy sétát. A csodálatos növények és a szépen ápolt kert a múlt hangulatát idézte, ami mindenki számára kedves és pihentető időtöltés volt.

 

Mivel az idő alaposan előrehaladt, igyekeztünk következő célunk Dabas városa felé. A hosszú út nem volt unalmas, hiszen előkerültek az útra hozott ételek és italok is. Persze azért csak mérséklettel fogyasztottunk mindent, hiszen a következő program az ebéd volt. A bőségesen tálalt ételek elfogyasztása után, jól esett megint egy kis séta. Útirányunk a Dabasi Református Egyházközség temploma volt. A templom 1793-ban épült copfstílusú templomtornyát, már messziről észrevettük. Ez az épület egyike a kevés, eredeti állapotban megőrzött alföldi református templomoknak. A hajó méretei, tornyának arányai, a templom egész megjelenése harmóniát sugározott. Egyszerű, szép, jellegzetesen falusi templom láttuk, aminek a belső terét a szószék és az orgona uralta, - Kerékgyártó István orgonaépítő mester alkotása.
A parókia részéről Magyar Sándorné fogadott bennünket, akitől részletes beszámolót hallottunk a templom, és a gyülekezet történetéről. Elmondta itt található, Kossuth Lajos száműzetéséből Turinból édesapjának Kossuth Lászlónak küldött, - ma Kossuth-koszorúnak nevezett, - olasz porcelán koszorú. A koszorú történetét mindenki érdeklődéssel hallgatta, majd aki tehette, fényképet is készített róla. Megnéztük a templomkertben Kossuth Lajos édesapja, Kossuth László síremlékét és a napóra jelzőkövet is.

Ha már Dabason voltunk, nem hagyhattunk ki egy sétát a város központjában. Dabas mintegy 15 kilométer hosszan nyúlik el, a Budapestet Kecskeméttel összekötő 5-ös főút mentén. A mai város, a területén korábban létezett négy falu (Gyón, Alsódabas, Felsődabas és Sári), illetve két, mára belterületté átalakult tanyacsoport (Dabasi Szőlők és Sáribesnyő) összevonásával jött létre. Dabas ma az egyik legdinamikusabban fejlődő település, ami mintát szolgálhatna az ország többi városa számára is.

 

A kellemes séta, a kávé, és a finom fagyalt elfogyasztása után, indultunk a borzaspusztai romtemplom felé. Ez a terület egy szakrális kegyhely és keresztény katolikus búcsújáró hely, amely a hívők szerint lelki megnyugvást ad. Borzaspusztán 1935-ben építtetett templomot az akkori birtok tulajdonosa, Székely József és neje Pártos Hermin, hősi halált halt fiuk Székely Kázmér emlékére építette. A templom ma már romos épületében, szépen gondozott kápolnát találhatunk, körülötte gondos kezek által ápolt parkkal. A romok körül kellemes pihenésre és elmerengésre lehetőséget adó padok, és pihenőhelyek voltak elhelyezve. Különös, harmóniát adó légköre volt a helynek, amit a természet csendje, a madárcsicsergés csak még meghittebbé tett. Talán a föld erős mágneses energiáinak, talán a gyönyörű napsütésnek, vagy a hely szellemének köszönhetően mindenki élvezte a borzaspusztai tartózkodást, na meg a pogácsát és a teát, amivel a kirándulás résztvevőit kínáltuk meg.
Mindenki leült a padokra, és egy rövid időre közösen megpróbáltunk egy szeánszot tartani, koncentrálni a lelki békére, és az egymás iránti szeretetre.
Hogy ez kinek - mennyiben segített, és sikerült-e a zarándokút lényegét megérteni azt nem tudom, de a kirándulásról mindenki elismerően nyilatkozott. Megfogadtuk, hogy ilyen és hasonló alkalmakat máskor is szervezünk, és ha tehetjük, minél többen részt veszünk rajta.

 
Dunaújváros Alapítóinak Egyesülete, Powered by Joomla!